Elköltöztünk!

Helló!

Most nem részt hoztam, hanem egy kis tájékoztatást... Méghozzá azt, hogy ERRE a blogra több rész nem jön, hanem a következő címünkre, ami nem más, mint a http://kitalaltstory.blogspot.hu

Írtam oda egy új fejezetet, és a többit is felraktam, ha érdekel, akkor már OTT olvasd! Kösziipuszii...

Végünk van xd

7. rész - Új arcok, egy falka

- Kicsim, mi a baj - jött oda anya

- Miért nem mondtad el, hogy vérfarkas vagyok? - néztem bele szemeibe

- Már megvolt az átváltzoás? - kérdezte, én pedig bólintottam - Aért nem, mert a falka nem engedte. Idővel kellett megtudnod - majd átölelt

- Ma éjfélkor lesz a falkával egy találkozóm - szakadtam el tőle

- Akkor öltözz szépbe, ugyanis ez egy ilyen ünnepség lesz, hogy új családtag érkezett, és egyet meg elveszítettek

- Miért?

- Mert te lettél az új - mosolyodott el

- Ja jó... Éhes vagyok

- Gondolom, valami hsút kérsz, igaz?

- Ühüm - majd lementünk anya adott mindenkinek kaját, de Zayn nem volt sehol. Gyorsan felszaladtam a szobámba és ledobtam magam. Tárcsáztam Zayn számtá, de nem vette fel. Istenem! Remélem nincs baja. Még csak 8 óra, megyek megkeresem. Kifutottam az udvarra, de Harry lefogott

- Hová mész?

- Zayn-t megkeresni - válaszoltam

- Hadd menjek veled - kérlelt, de én vérfarkasként akartam menni, így ez nem jó ötlet.

- Nem, egyedül kell megkeresnem! Én bántottam meg!

- Oké, az erdőben van - majd szagolt egyet a levegőbe - a sűrűjében - ezután elkezdett futni. Hirtelen eltűnt. Talán ő is vérfarkas? Az lehetetlen! Elkezdtem futni, és gyorsabb voltam, mint gondoltam volna, pedig át sem változtam. Hirtelen megpillantottam a falkámat. Zayn ott volt az egyik bokor mögött. Odamentem és átöleltem

- Nem akartalak megbántani - súgtam a fülébe

- Te mit keresel itt? - nézett rám

- Utánad jöttem

- Harry?!

- Nem tudom, de honnan tudod, hogy vele indultam el?

- Az mindegy, gyere menjünk vissza, nem haragszom - ezzel visszaindultunk, de Harry sehol. 10 óra volt mire hazaértünk. Zayn elment, én meg visszamentem az erdőbe. Persze átváltozva. Az összes farkas ott volt.

- Itt az ideje az emberré alakulásnak - mondta Josh, és mind átváltoztunk. De Harry is ott volt a farkasok között. Azt hittem ott fogok meghalni, amikor megláttam göndör fürtjeit. - Sarah, válassz magadnak egy lány és egy fiútársat, akik állandóan veled lesznek. Kathya, Leila a lányok és a fiúk pedig Harry és Hugo.

- A fiúk közül legyen Harry

- Jó választás - bólogatott Harry, aki annyira megvolt lepődve, mint én

- És.. Kathya - mosolyogtam. A lány felállt és átült mellém.

Kathya:

- Most beszélgessetek - Josh, és leült

- Miért nem mondtad el, hogy vérfarkas vagy? - néztem Harry-re

- Mert te sem!

- Én elmondtam volna, de csak ma lettem! Egyáltalán mióta vagy?

- Két hete - megforgattam a szemeim, majd Katyha felé tekintettem

- Szia! Te vagy Kathya?

- Öhm.. igen

- Mióta vagy férfarkas?

- 106 éve

- Micsoda? - tátottam el a szám

- Háát.. a vérfarkasok halhatatlanok

- Ja, és téged ért valami trauma?

- nem is kevés. Kezdjük ott, hogy az apám híres sínész volt, így sohanem törődött velem. Egyszer a pasim elvitt az erdőbe, ahol megerősakolt, így találtak rám ezek a farkasok és átváltoztattak. A te történeted meg mindenki ismeri - mosolyodott el

- Mi a hobbid?

- Farkasként bolyongani és énekelni, mint amit a legtöbb vérfarkas szokott

- Ti szoktatok énekelni?

- Persze, csak úgy tudsz farkas lenni, ha jól énekelsz - szólt közbe Harry

- Te fogd be! - nyújtottam rá a nyelvem

- Ha nem húzod be, leharapom

- Na, hajrá!

- Te mondtad - majd megragadott és megcsókolt. Nekem nem volt ellenemre, sőt élveztem is, de sok volt! Arcon csaptam, majd elkezdtem szaladni. - Sarah, várj! - kiáltott utánam. Aztán elkapott

- Hagyj békén! - löktem neki oda

- Sarah, muszáj volt!

- Nem! Miért lett volna az?

- Mert.. szeretlek! - nyögte ki

- Micsoda?

- Szeretlek! Tessék, kimondtam! - átöleltem és szorosan magamhoz húztam. Mámorító illata átjárta az egész testem. - Holnap eljössz velem ebédelni?

- Igen - bólintottam

- Gyere, most lesz az éneklés! - majd visszamentünk...

6. rész - Kiválasztott

Lola elájult. Gyorsan megragadtam és a fűre fektettem. A farkas átváltozott emberré.

- Nem fog erre emlékezni, de ne is mond el neki, hogy mi vagy - ült le egy fatörzsre

- Miért nem mondhatom el neki? - értetlenkedtem

- Mert ő egy boszorkány! De még nem jöhet rá - mosolygott

- Miért lettem pont én a kiválaszott?

- Mert te rengeteg bajt átéltél, az univerzum akarta így, ja, és édesanyád is vérfarkas volt - ez a szívembe hatolt. Lehetetlen!

- Milyen vérfarkas?

- A leggyönyörűbb és legerősebb, akit valaha láttam.

- Hogy nézett ki vérfarkasként?

- Nos, feje barnán ékeskedett, lábai szürkék, míg farka fehér volt. A teste pedig feketében csillogott. Hasonlítasz rá.

- Mégis mennyire?

- Te szürkésbarna farkas vagy, hasadon egy fekete jellel

- Mivel fog ez járni?

- Hát... Sokkal jobban fogsz hallani, mint ezelőtt. A fogad váratlanul megfog nőni, mint a vámpíroknak, de ez csak az első pár hónapban amíg nem lesznek csonttörő fogaid. Érteni fogod, amit a kutyák mondanak. Képességed s lesz, talán az emberek fejébe fogsz, vagy a jövőbe. Az is előfordulhat, hogy mindkettő. Ja, és hallhatatlan vagy.

- Mire vagyok én a Kiválasztott?

- Ez jó kérdés. Neked kell megállítanod Mordu (Mordü) gonosz tettét. Ő egy vámpír, és tucatszámra öli az embereket. A gond az, hogy ő egy másik dimenióban van, de nem sokára visszatér.

- És nekem kell meglnöm...

- De nem egyedül! A mi falkánkban 23 vagyunk. Rajtunk kívül Londonban még van 4 falka. Ha összefogunk nem lesz gond. - hatalmas fájdalmat éreztem a gyomromban és összeestem - Jól vagy? - szaladt oda az a fiú

- Nagyon fáj a gyomrom

- Nyugalom, most alakul a ragadozó szervezeted

- Jó tudni - szűrtem ki a fogaim közt

- Egyébként Josh vagyok - vigyorgott

- Szerintem ez nem a legmegfelelőbb alkalom a bemutatkozásra

- Igaz. Sajnálom - hajtota le a fejét

- Hogy tudok átváltozni véfarkassá?

- Csak kezdj el futni, majd ugroj egyet, és közben gondolj arra, akit szeretsz. - Én felálltam, az erdő felé futottam, és Harry arcát gondoltam magam elé. Farkas lettem. - Lefotózhatlak? - kérdezte Josh. Én ránéztem és értette, mire gondolok. Elővette a kameráját és klikkelt egyet. Odamentem megnézni a képet, és elég szép vagyok farkasként.

Lola ébredezni kezdett. Josh felrakta a hátamr, majd hazaszaladtam vele. Gyorsan visszaváltoztam, és pont felébredt. Bevezettem nappaliba, aztán egy vites borogatást nyomtam a fejére.

- Mi történt?

- Beverted a fejed, ahogy futottál le a lépcsőn - mosolyogtam rá

- Ja... Furát álmodtam

- Megesik. - ekkor Jim lépett be az ajtón.

- Sziasztok! - köszöntem

- Mi történt? - érdeklődött Niall

- Leestem a lépcsőről - válaszolt Lola

- Óú.. - szaladt oda Niall - Nincs semmi bajod? - majd magához ölelte

- Sarah, jössz velem beszélni? - kérdezte Zayn

- Öhm... Persze - ezzel felálltam és Zayn után indultam a szobámba.

- Hol is kezdjem? - járkált fel-alá

- Zayn! Csak mond! - parancsolam rá

- Oké. Eljönnél velem holnap moziba, vagy vacsorázni? - mondta ki végül. Én egy döntés előtt álltam.Zayn kedves, szexi, cuki és okos. De mi van, ha Lola igazat mond és bejövök Harry-nek. Harry nekem jobban bejön. Megpróbálom őket összehasonlítani. Szóval Zayn most vallotta be, hogy tetszek neki. Harry csak álom maradt. Zayn tökéletesen az ellentétem, ez kicsit vonz. Harry-ben van valami, ami miatt érzem, hogy hasoníltunk. Zayn többször megcsalna, mert olvastam a híreit. Harry hűséges. Nem tudom - Sarah! Két perccel ezelőtt kérdeztem tőled valamit!

- Ja, bocsi - ráztam meg a fejem

- Nos?

- Nem tudom. Talán...

- Szóval, nem - folytak le könnyei arcán - Megértem. Nem vagyok elég megbízható - majd elkezdett futni

- Zayn! Nem úgy értettem! - leborultam az ágyamra és zokogásban törtem ki...

5. rész - Mi történik?

- Kislányom, kelj fel. Elfogsz késni - lökdösött anya

- Ébren vagyok - nyitottam ki a szemem

- Öltözz át és irány a suli! - parancsolt, ezzel kiment. Kómásan megmosakodtam, aztán felvettem egy normális ruhát.

~Én*

E0a70f42beca11e180c9123138016265_7_large

(jókómásfejevanacsajnakdesegázxd)

~Lola*

Image00134721141056382dogy_large

Majd Lola befutott a szobámba és átölelt.

- Sajnálom, hogy így beszéltem veled! Imádlak, csak féltékeny vagyok! Kérlek, ne haragudj rám!

- Nem haragszom - öleltem vissza. Majd hamar megcsiináltam a hajam és már futottunk is a suliba. Ez az utolsó nap. Ezt vártam egész évben! Amint beérünk mindenki papírrepülőket dobált meg ilyenek.

 

Végre itthon vagyunk. Anya nagyban munkálódik egy pasi portréján, így csendbe kell lennünk. Békésen neteztem, amikor Lola beszaladt hozzám és elkezdte:

- Menjünk el az erdőbe!

- Micsoda? Miért? - ugorttam fel

- Van valami olyan érzésem, hogy oda kell menni! - nem tudtam mit tenni, gyorsan felálltam és elindultunk egy közeli erdőbe. A fák érintették a bőrömet, egyre több sérülés jelent meg rajtam. Hirtelen hatalmas farkasokat láttam meg egy tűz körül. Egy fekete felénk kezdett jönni. Nem mozdultam meg. De így is meglátott. Mellém jött, ám nem akart bántani. Leült elém és a szemembe nézett. Amikor úgy éreztem, hogy nem fog harapni, akkor ujjaim közeledni kezdtek felé. Feje búbjára tettem a kezem és megsimogattam, ekkor odavezettek minket a tűzhöz. Egy feér farkas az ölembe feküdt. A többiek pedig elkezdtek futkározni a tűz körül. Egyre és egyre gyorsabban. A tűz egyre magasabb lett. A fekete farkas Lolát arrébb vonszolta, de a fehér még tovbbra is az ölemben feküdt. Hirtelen színe átváltozott. A farkas, aki ölemben feküdt a tűzbe ugrott és hagyta magát elégni, de a tűz felől a füst felém jött. Szám tátva maradt, így belélegeztem. Majd elsötétedett minden. Pár perc múlva újra mindent láttam, de nem éreztem a kezeim.

 

*Lola szemszöge*

 

Végre visszamehettem. De Sarah-t viszont sehol nem láttam, de a farkasokat sem, csak egyet, azt a fekete farkast. Meg még egy másik farkast, ami eddig nem volt itt. Közeledni kezdett felém. Aggódó szemeket vetett rám. Majd emberi alakja lett, Úristen!

 

*Sarah szemszöge*

 

Mi történt? Farkas vagyok! A fekete farkas elkezdett hozzám beszélni.

- Vérfarkas lettél! Te vagy a kiválasztott! - majd meghajolt előttem - Ha újra ember akarsz lenni, csak tégy érte! Mindössze akaraterő! Próbáld meg! - aztán arra gondoltam, hogy otthon meglátam Harry arcát, és újra két lábra emelkedtem. Lola ledöbbent arccal nézett rám, majd dőlni kezdett...

4. rész - Vacsora

A csónak dőlni kezdett. Én pedig kicsusszantam. Harry megragadta a jobb kezem, de velem együtt beleesett a vízbe. A víz alá bukkantunk. Felúsztam a tetejére, de Harry még nem jött fel. Visszamerültem és megkerestem. Testét felhúztam a felszínre, majd Louis nyújtota utánunk a kezét. Harry szerencsére nem ájult el.

- Jól vagytok? - nyújtott Lola egy pokrócot

- Igen, csak fázok! - vacogtam

- Menjünk haza - mosolygott Niall. Kieveztünk, majd hazamentünk kocsival. Otthon természetesen anya csípőre tett kézzzel várt.

- Hol voltatok? És kik ezek a fiúk? - akadt ki

- Sajnálom, asszonyom. De tudja, mi csak elvittük a lányokat sétálni - mondta Harry

- Rendben. Nyugodtan tegeződjünk. A nevem Rose - nyújtotta a kezét anya. A fiúk bemutatkoztak, majd átöltöztünk.

~Lola.*

Stylizacja-ewelina-do-szkoly_large

~Én.*

Stylizacja-zofia123-do-szkoly_large

Anya adott Harrynek száraz ruhát, aztán rászedte a fiúkat, hogy vacsorázzanak itt. A gond az, hogy Tim csak egy óra múlva ér haza.

- Nincs kedvetek segíteni? - csapta össze anya tenyerét

- Nincs - nevettem

- Olyan édes vagy - húzta anya az arcomat

- Tudom - viccelődtem

- Akkor egyedül megcsinálom. - ment vissza a konyhába

- Hé! Hol van Louis? - nézett körbe Liam. Elkezdtük keresni a ház minden táján. Végül a rajzolós szobámban találtuk meg.

- Hogy jutottál be? - kérdeztem tőle

- Nyitva volt az ajtó - mosolygott, én elmosolyodtam - Nagyon szépek ezek a képek. Ki festette és rajzolta őket?

- Én - mentem hozzá közelebb

- Azta. - tátotta el a száját - Nagyon ügyes vagy!

- Már sokan mondták - simítottam végig az egyik képemen, amin az öcsém van, egy könnycsepp végig folyt az arcomon.

- Ő ki? - érdeklődött óvatosan

- Mindegy - ráztam meg a fejem

- Hát itt vagytok - léptek be a többiek

- Úristen! Ezeket a képeket ki lehetne állítani! - Harry

- Ugye? Nagyon ügyes - ütögette a hátamat Louis

- Ugyan már fiúk. Annyira nem is jók. Anyukám sokkal ügyesebb - fordultam feléjük

- Anyukád is fest? - furcsálta Zayn

- Nem is akárhogy. Művészként dolgozom - jött oda anya - De Sarah tényleg nagyon ügyes, ahoz képest, hogy még csak most múlt el 17.

- Még miket festesz? - érdeklődött Niall

- Öhm... bármit - mosolyogtam

- Minket is letudnál? - emelte fel a fejét Harry

- Már megvolt - nevettem és egy szekrényből kivettem az egyik róluk szóló képemet.

- Szuper! - ugrott egyet Zayn

- Nektek adom, ha kell - én

- Tényleg? - nézett furán Liam

- Nem, csak viccből mondtam - forgattam a szemeim - Persze, hogy a tiétek, én tudok rajzolni még. Van kettő kezem - emeltem fel az említett testrészeim

- Hát... nagyon köszönjük - somolygott Niall

- Igazán nincsmit - én, majd lementünk. Odalent ott volt Tim.

- Helló fiúk - ölekezett a fiúkkal Tim

- Helló Tim - kezdtek el járni valami fura táncot

- Várj! Ti ismeritek egymást? - kérdeztem furán

- Ja, ő lesz az új menedzserünk - nézett rám Zayn

- Jó tudni - Lola

- Gyertek, gyerek enni - inviált be minket anya a konyhába. Leültünk és elkezdtünk falni.

- Miért nem eszed meg a húst? - kérdezte Niall Lolától

- Vegetáriánus vagyok - válaszolt

- Akkor az a hús az enyém - nyúlt oda az utolsó pár szelet husiért

- Hé! Az az enyém! - csaptam a kezére

- Már az enyém - nyújtotta rám a nyelvét

- De kérem a felét! - vettem el tőle az egyiket

- Tessék! De ha a tésztát én eszem meg előbb, akkor nekem adod az összes húst! - Niall

- Hajrá! - kacsintottam, majd elkezdtünk gyorsan enni

- Gyerekek, asztalnál vagyunk! - szólt közbe anya

- Tudom - mondtam teli szájjal. Már csak 2 falat volt hátra. De egybe bekaptam. Lenyeltem, majd elkezdtem örvendezni. - Háhá. Én nyertem - nyújtottam ki a nyelvem

- Ez nem ér - durcáskodott Niall - Lányok ellen mindig én nyerek

- De én nem lányból vagyok - viccelődtem

- Akkor mit kérsz? - nézett rám Niall, a füléhez kezdtem közeledni. Majd egy hatalmasat böfögtem. Amitől Niall leesett a földre, a többiek meg röhögésben törtek ki, anya és Tim meg csak rázta a fejét.

 

~fél órával később*

 

A fiúk hazamenetele után a szobámban kötöttem ki. Felmentem Facebookra és elkezdtem beszélgetni Lolával, aki mellesleg a másik szobában volt.

- Miért nyomultál Niallre? - írta

- Nem is nyomultam. Csak barátok vagyunk!

- Persze. Én is csinálhatnám ezt Harryvel! Neked, hogy esne?

- Eltűrném! Mivel csak barátok vagytok. És amúgy is... Harryvel nem járunk!

- De Harry belédzúgott! Zayn is! Belém csak Niall! Te meg most szépen elvetted tőlem! Köszönöm szépen!

- Lola! Mi baj van? Megjött?

- Ha érdekelne, igen, megjött. De most nem ez a lényeg! Hanem az, hogy te mindent megkapsz!

- Lola! Apám börtönben ül, az öccsém meghalt! Tudom, téged a szüleid elhagytak, de akkor sem volt jogod ezt mondani, vagyis írni!

- Tudod mit... Holnap beszélünk

Ezzel a tudattal merültem álomba, azzal, hogy Lola utál...

3. rész - Jó napnak ígérkezik

- Halló! Itt Harry Styles - szólt bele

- Szia Harry, Lola va... - de nem engedtem befejzni, mert kinyomtam

- Lola, ezt miért csináltad, vagyis akartad csinálni? - förmedtem rá

- Bocsi, csak elkapott a hév.

- Lola, én is bármikor felhívhatom Niallt! Elmondhatom neki, hogy tetszik. De nem teszem!

- Sajnálom - hajtotta le a fejét

- Semmi baj - öleltem magamhoz - De többet ne csinálj ilyet!

- Megígérem - szakadtunk el egymástól. Majd bevonultunk a szobánkba és alváshoz készülődtünk, mivel kifárasztott ez a nap. A legjobb pizsamáinkat dobtuk fel, de megegyeztünk, hogy mindketten az én szobámba alszunk.

~Én*

Y_large

~Lola*

Img-thing_large

Öt perc sem kellett. Már úgy aludtam, mint a medve télen.

 

Reggel arra keltem, hogy valaki erősen nyomja a csengőt, azt hittem anya zárta ki magát, hát pizsamában leszaladtam. Ajtót nyitottam, de nem anya volt ott. Zayn ott állt és hatalmas szemekkel nézett rám, amint meglátta, hogy pizsamában virítok. Az ajtó mögé bújtam és csak a fejemet dugtam ki.

- Miért jöttél? - kérdeztem tőle

- Tegnap véletlenül a te kulcsodat vittem el az enyém helyett - mutatta fel azt a kicsi zörgő csomót - Amúgy jó a pizsamád - mosolygott

- Ja, jó. Gyere be! - invitáltam befelé

- Sarah, ki nyom.. - jött lefele Lola, de amikor meglátta, hogy Zayn van ott visszaszaladt.

- Mindjárt jövök, csak átöltözök - mosolyogtam, majd felrohantam. Átvettem egy normális ruhát, Lola még mindig szótlanul ült, aztán átöltözött.

~Én*

Y_large

~Lola*

Y_large

Lementünk. Most meg kopogtattak. Az ajtóban az összes fiú ott állt. Zaynen kívül, ő a konyhában csücsült.

- Sziasztok! Nincs kedvetek eljönni sétálni? - Louis

- Dehogynincs, csak egy pillanat. - válaszoltam, megkerestem Zayn kulcsait, odaadtam neki, majd a fiúkkal és a kutyákkal együtt elindultunk. A srácok feldobták a kapucnikat és Harry esetében a sapkát, de, hogy tényleg felismerhetetlenek legyenek még egy napszemüveg is felkerült. Mivel fáradt voltam, így bementünk a Starbucks-ba is.

Leültünk és mindenki kért magának kávét. Közben én kimentem, mert a két kutyát kikötöttük, amíg rendelünk. Egy kis késéssel jött utánam Harry is.

- Hová szeretnél menni? - kérdezte

- Öhm... Már mindenhol voltam Londonban. Mondjuk a London Eye-hoz. A Big Ben-hez és a Tower Bridge-hez. - nevettem

- Azok szép helyek - mosolygott Harry

- Azért szeretnék oda elmenni - kacagtam

 

* Mindeközben, Lola szemszöge *

 

- Szerinted Harry bukik Sarah-ra? - nézett rám Niall

- Biztosan - somolyogtam

- De azt látom, hogy Zayn is - bökte oldalba Louis Zayn-t

- Igen, mert gyönyörű - válaszolt

- Húúh... - Louis és Liam

- Na, de most komolyan... Mit fogsz csinálni? Vagyis szerinted van esélyed Harry ellen? - Én

- Nem tudom - rázta a fejét

- Itt van a kávétok - hozta oda a pincérnő a kávékat, majd fizettünk és kimentünk.

- Hova is megyünk? - kérdeztem

- Öhm... Tower Bridge, előtte egy kis butik, aztán London Eye és végül a Big Ben - határozta el magát Harry

- Jó tudni - rötyögött Louis

- Óóó... légyszi menjünk olyan nagy emeletes busszal - ugráltam

- A te kedvedért bármit - karolta át a vállam Niall

- De jó! - lelkendeztem. Bementünk egy kis butikba venni apró szuvenírt. Közben Sarah, Zayn és Harry állandóan együtt voltak. Szegény barátnőm. Nehéz lesz választania. Soha nem akar megbántani senkit. Már most tudom, mi lesz ebből.

 

* Sarah szemszöge *

 

Harry és Zayn az egész kisboltcskában nem hagytak békén. Már annyi ajándékot kaptam, hogy rendesen fájt. Egyetlen egy dolgot vettem magamnak. Egy kis kulcstartót

Tumblr_m4eggrx6hl1qad3o8o1_500_large

/egy ilyet./

- Mindenki kész? - nézett körbe Liam

- Igenis, kapitány! - tisztelgett Louis

- Akkor menjünk - odamentünk a kasszához, fizettünk és mentünk tovább. Pár percet sétálgattunk, máris találtunk egy olyan buszt, amilyet kerestünk. Hál' az égnek megengedték, hogy felvigyük a kutyákat. Az első megálló a Tower Bridge volt. Végig menünk rajta, majd a London Eye-hoz siettünk.

Tumblr_m8up0ubo7p1rdkc5go2_500_large

/Tower Bridge./

Olyan csodálatos ez a nap. A London Eye a világon a legszebb.

Tumblr_m90pmobwxe1rwy1b6o1_1280_large

Nem kellett sokat várnunk. Mivel még csak reggel volt. Nálunk többen nem szálltak be. Lola és Louis azon veszekedett, hogy ki fizet. Valahogy arra jutottak, hogy Harry. Ami fogalmam nincs, hogy történt. Beugrottunk és kezdődöt az emelkedés. Nagyon élveztem, a kutyákat lent hagytuk, mert a srác megígérte, hogy vigyázz rájuk. Mondjuk kellett neki adni egy kis pénzt, de megérte. A Big Ben rögtön le lett fotózva, amikor a magasban voltunk.6261067245_79b07bd4b5_z_large

- Na, hogy tetszik? - lépett oda Zayn

- Csodálatos! Köszönöm, hogy elhoztatok - mosolyogtam rá

- Ne nekem köszönd! Harry ötlete volt - legyintett, én csak vigyorogtam, majd újra kifele néztem.

- Én éhes vagyok! - fogta Niall a hasát, amikor leértünk.

- Tudok egy jó éttermet, itt van 10 percre! Gyertek! - húzott maga után minket Lola

- Én benne vagyok. - adtam be a derekam. Elmentünk a Big Ben mellett. Készítettem pár képet is. Ettünk egy kicsit. De az idő lehűlt, hát vettünk pár ruhát. Azokat átvettük és mentünk csónakázni.

~Én ruhám*

Y_large

~Lola ruhája*

Y_large

Egésznaap a csónakban ültünk. Fogalmam nincs, hogy, de Harry ölében kötöttem ki. Ő simogatta bársonyos kezével a hajam. Ami Zaynnek elég rosszul esett, így kiszálltam Harold öléből és Zayn mellé ültem. Ez egy szörnyű háromszög. Nem akarom megbántani egyikőjüket sem. Megvárom, míg valamelyikőjüknél nyugszik ez a vágy, de az égvilágért sem bántoom meg sem Zaynt, sem Harryt.

- Azt nézzétek! - mutatott Harry egy csomó halra, amiket etettek.

- Van nálunk kenyér? - kérdezte Niall

- Az nincs, de van keksz - válaszolta Lola

- Azt légyszi add ide - nyújtotta Niall a kezét. Lola a kezébe adott ötöt, de Niall nem a halakat kezdte etetni. Megette az összes kekeszet, ami a kezében volt. akkorát röhögtünk, majd' kiestünk a csónakból. A csónak hirtelen dőlni kezdett. Én pedig kicsusszantam...

2. rész - Ez az, amire nem számítottam

Szombaton

 

A hét eszmélet unalmasan telt, már alig vártam a hétvégét. Délután 3 órakkor szóltam anyának, hogy vigyáznom kell két lányra, így ők elmennek itthonról. Lola úgy döntött, hogy marad, de csak, hogy ne unatkozzak. Anya és Tim négy órakkor mentek el. Két perc múlva csengettek. Ajtót nyitottam. Ott volt 2 kislány és öt fiú.

- Helló! Itt van bébiszitter? - kérdezte egy fiú, valahonnan ismerős volt

- Igen, mindannyiótokra vigyáznom kell? - kérdeztem

- Természetesen - bólogatott egy göndör hajú fiú, majd beugrott ez a One Direction!

- Akkor gyertek be - nyitotta ki az ajtót Lola, a fiúk és a lányok is bejöttek. Mind leültünk a nappaliba és beszélgetni kezdtünk

- Mennyibe fog ez kerülni? - érdeklődött Louis (azt hiszem ő volt az)

- Kint volt a plakáton, hogy óránként 3 font - válaszoltam

- Hát mi itt maradunk 3 órán át - Zayn

- Jó nektek - nevettem

- Éhesek vagytok? - állt fel Lola

- Igen - feleltek egyszerre

- Mit kértek? - Lola

- Tök mindegy - nevetett Niall

- Akkor kaptok tököt - szaladt ki Lola

- Amúgy láttuk a szüleiteket - mosolygott Liam

- Mi nem vagyunk testvérek és Tim nem az apám, Rose meg csak az én anyám - tisztáztam velük

- Ti nem vagytok testvérek? Pedig a belső tulajdonságaitok hasonlóak - nézett furán Liam

- Nem, csak ugyanazon a napon születtünk, ugyanabban a kórházban. - én

- Váó! - röhögött Niall

- Honnan származtok? - érdeklődött Harry

- Kanadából - én

- Honnan?! Azt meg hogy? - furcsálta Zayn

- Úgy, hogy a szüleim elválltak, apám messze van tőlem. Mi meg repülőgéppel elutaztunk ide. Gondoltad volna? - kacagtam

- Értem. Öhm... hol a kaja? - Niall

- Itt - jött ki Lola

- Tényleg, hogy is hívnak titeket? - Louis

- Én Lola vagyok, ő meg Sarah - huppant le mellém Lola

- Mi meg Louis, Zayn, Harry, Niall és Liam - mutatta be őket Louis

- Tudtuk - nevettem

- Ti rajongók vagytok? - nézett nagyon furán Liam

- Igen, egy kicsit...nagyon - Lola

- Ezt nem szoktuk meg, mert általában lerohannak minket és autogramot kérnek, de ti mások vagytok - Harry

- Júj... de édesek - kiabált az egyik kislány. Odaszaladtunk és persze Liloval és Lilyvel játszottak

- Ők a ti kutyáitok? - mutatott rájuk Zayn

- Igen, ő itt Lilo és Lily - mutattam az ebekre

- Nagyon aranyosak, macskátok van? - nézett rám Harry

- Állítólag holnaptól lesz - rátottam vállat

- Akkor egésznap itt leszek - nevetett Harry

- Teknősbéka? - Liam

- Az nincs - rötyögtem

- De kár - szomorodott el Liam

- Na, talán szerzek - ütöttem hátba

- Lányok, gyertek van egy Barbie baba gyűjteményem - húztam magam után őket. Levittem őket egy szekrényhez, ami tele van mindenféle játékkal

- Azta! - nyíltak tágra szemeik, majd kivettek egy csomó játékot és játszani kezdtek. Mi visszaültünk előző ülőhelyünkre, csak most két kutyával az ölünkben. Bekapcsoltuk a Tv-t és valami filmet kezdtünk el keresni. Találtunk valami "érdekes" filmet. Daisy és Phoebe öt perc után el is aludt, azt hiszem én is.

 

~Harry szemszöge*

 

Egy gyönyörű lány nyitott ajtót. De láttam, hogy Zaynnek is tetszik, semmi esélyem. Mindig ő kéri el előbb a lányok számait. Leültünk és beszélgettünk. Rengeteg dolog történt. Tv-zni kezdtünk. Nem érdekelt a címe, mert csak Sarah-t néztem. Gyönyörű kék szemei tekintetét kerestem, de nem sikerült. Látszik rajta, hogy valami nyomja a lelkét, de ha megkérdezem, akkor sírna, és nem akarok neki fájdalmatt okozni. Csak 1 órája ismerem, de már beleszerettem. Emészteni fog, mert ő úgyis Zaynt fogja választani. Csak rájuk kell nézni. A másik lány is, hogy is hívják... megvan, Lola. Szóval a másik lány is szép, de nem az esetem. Alig vettem észre, hogy Sarah elaludt. Zayn megfogta és felvitte a szobájába. Én is követtem az ajtófélfának dőltem. A karomat az ölembe fontam és csak néztem őket. Zayn befektette az ágyba. Lola felszaladt és felkeltette Saraht.

- Bocsi fiúk, de most ő vigyáz rátok nem én - tette maga elé védekezésül a kezét

- Elaludtam? - kérdezte Sarah álmos fejjel

- Igen - nevettem

- Bocsána, de elmúlt a három óra, azt hiszem mehettek haza - mosolygott ránk. Lementünk, felkeltettük a lányokat és haza vittük a két kislányt. Vagyis Louis hazavitte őket, mi elmentünk londoni házunkba és egésznap Sarah csodálatos arca járt a fejemben, amint elaludt. De ezt be kell fejeznem, mivel Zayn ellen nincs semmi esélyem.

 

~Sarah szemszöge*

 

Miután a fiúk elmentek, gondoltam felnézek Twitterre. Természetesen az összes fiú visszakövetett. Lola bejött a szobámba és az ágyra ült.

- Sarah, azt hiszem két fiúnak is tetszel - húzta fel a szemöldökét Lola

- Mi?! Kiknek? Miért? Pont én? - ráncoltam a homlokom

- Zaynnek és Harrynek, és miért ne? Gyönyörű vagy - rántott vállat

- Ha én gyönyörű vagyok, akkor te mi vagy? Ezt nem nagyon hiszem el. Mivel kettőn közül te vagy az okosabb, a szebb, a tehetségesebb. És sorolhatnám reggelig - tettem arrébb a laptopom.

- Persze - mondta cinikusan és megforgatta a szemeit - Sarah, figyelj rám! Tetszel Zaynnek is és Harrynek is! Sőt, talán beléd is szerettek. Mindketten egésznap a szemkontaktusod keresték!

- Tudod, én ebben nem hiszek, de ha már itt tartunk, valaki le sem tudta rólad venni a szemét - kacsintottam

- Ki? Hol? Mit? - ugrott fel az ágyról Lola

- Öhm... Niall... Itt a házban... és téged - nevettem

- Niall? - nézett furán - Ugye, csak viccelsz?

- a-a - ráztam a fejem

- Akkor felhívom Harryt! - szaladt ki

- Lola, ne! - dobtam utána egy párnát, majd eleredtem utána és a hátára ugrottam, de akkor már késő volt...

1. rész - Vissza a múltba...

~Sarah szemszöge*

 

Megint csak ülök a szobámban és gondolkodok. Visszamegyek egészen a múltba, amikor apa elvitt minket állatkertbe. Anya az öcsémet szülte. Majd bekövetkezett a vég. Apa elkezdett inni és olyan munkája volt, amire nem büszke az ember. Hihetetlen, hogy olyan mélyre lehet csúszni. De megváltozott az életem. A változások mindig bekövetkeznek. Még mindig magam előtt látom, amint az öcsém hangosan nevet, de ez apát idegesíti, hát jól megveri. Már most érzem, hogy nem lenne szabad erre gondolnom, mert újra sírásban fogok kitörni. De muszáj. Mert szerettem az öcsémet, még most is szeretem, de neki el kellett mennie. A saját apám ölte meg. Mert azt hitte, anya megcsalta. De ő nem. Én tudom, mert ismerem. Még mindig hallom, amint sír, hogy hagyja az öcsémet békén, de ő nem figyel oda. Hangos sírásban tört ki anya. Az öcsém csak csendben sírdogál. Ránéz apára, hogy hagyja békén, de ő odaszorít egy kést a torkához. Anya beküld a szobámba. De én még mindig hallgatom az ajtóból. "Hagyd őt békén!" "Inkább engem" ordít anya. A következő emlékem csak egy hatalmas ordítás. Összeesek a földre, de erőhöz jutok és hívom a mentőket. Ütéseket hallok. Majd azt, hogy valami sípol, megjöttek a mentők. Kivisznek a szobámból. Az öcsém a földön fekszik. Nyakán egy vágással, amiből ömlik a vér. A mentők szájából csak azt hallom, hogy "Nincs remény" majd azt, ami miatt hangos zokogásban törtem ki "A halál beállta 18 óra 34 perc". Anyára néztem. Az orrából dőlt a vér, szemén egy monokli volt. Egy mentős átölelt és bevitt a kocsiba. Leültetett és megvizsgált. Pár perc múlva kijöttek a rendőrök is és apát elvitték. Nem sokkal ezután egy nagy zsákkal jöttek ki, tudtam, hogy a testvérem van benne. Anyát is kihozták, utána a kórház felé vették az irányt. Pár napot anya mellett aludhattam. De akkor megjött Tim. Aki a család egy barátja. Felajánlotta, hogy vigyáz rám, amíg anya a kórházban tengeti napjait. Összepakoltuk a cuccaimat és azonnal mentünk a házába. Ugyanúgy ültem ott is az ágyon, mint itt. A következő emlék töredék, az, hogy a temetésen vagyunk. Még utoljára megnézem a kistesómat, aki sápadtan fekszik a koporsóban, levegőt már nem vesz, csak fekszik és álmodik valami szépet, bízom benne, hogy felül és iszik egy pohár kakaót, majd együtt megyünk hintázni, de ez csak álom. Már soha többet nem jön vissza. Nem. Ő meghalt és most el kell tőle búcsúznom. Igen, szerettem őt, de ennek vége. Ilyenkor volt egy hatalmas képkiesésem már csak arra emlékszem, hogy itt vagyunk az új házunkban és anya és Tim nevel, majd jött Lola. Elmondta, hogy a szülei elkergették. Beköltözött hozzánk. Már mindketten pszichiáterhez jártunk. De még mai napig nem tellik el úy nap, hogy ne gondoljak az öcskösre és apára. Anya féltő arcára és a sírásokra, a temetésre. Magára a kínokra amiket átéltem. De felnőttem, sikeresen. 5 éve volt, Lola 2 éve lakik velünk. Másfél éve kaptunk egy-egy kiskutyát, nagy belátásunk van egy kismacskára is. Észre sem vettem, de lejött az ideje annak, hogy megírjam a házifeladatom. Nemrég' volt a születésnapunk is. Lola bejött, de amikor meglátta, hogy folynak végig a könnyek az arcomon egy szó nélkül mellém ült és átölelt.

- Már megint? - adott egy puszit a fejem búbjára

- Ismersz - bújtam közelebb hozzá

- Igen, de írjuk meg a házit, mert az előbb Rose rám szólt - mosolygott

- Rendben - töröltem le a könnyeim, majd felálltunk és elővettük a könyveket, az ágyra csücsültünk és nekiálltunk. Jó sok leckénk volt. Matek, fizika, biológia, nyelvtan, irodalom, történelem. Meg még egy házidolgozat etikából, jó tanáraim vannak. Három óra alatt írtuk meg az egészet. Utána lementünk vacsizni. Anya rakott elénk sült csirkecombot, de hát Lola vegetáriánus. Neki adott 5 féle salátát. Timnek egy kis levest, megettünk szépen mindent, aztán berobogtam a szobámba.Tumblr_m8ywbeqma81r0kg5io1_400_large

Bementem a fürdőbe és megfürödtem. Felvettem egy kényelmes pólót pizsamának és egy franciabugyit is feldobtam. Még egy picit lógtam az interneten, majd álomra hajtottam fáradt testemet.

 

~Reggel*

 

Az ébresztőórám csörgésére keltem, amit beállítottam. Gyorsan átöltöztem. Lola kíséretében, mivel reggelente mindig befut mellém.

~Én

Y_large

~Lola

Y_large

Bepakoltunk és futottunk, mivel késésben voltunk, addig öltöztünk. Adtam egy puszit Lilonak. Utáa már ohantunk, mint szerelmes agár a réten. Megfogtam egy kis tízórait, amit anya adott és futottunk. A suliban természetesen ott volt Cleo és a bandája.

- Óóó... a két kanadai csicska - jött elénk

- Óóó... Egy ribi - flegmáztam

- Addig vigyázz, míg meg nem cibállak - bunkózott

- Arra kiváncsi lennék, mert abban biztos vagyok, hogy annyira tudsz ütni, mint amennyi eszed van - Lola

- Ne tudd meg hány embert téptem meg, te csak annyi vagy, mint egy légy aagyoncsapása, te zsák gomba - majd elmentek, mi már futottunk is órára. A nap egész jól telt. Délután négy órakkor amikor a szokásos fekvésemet tartom megszólalt a telefonom. Ismeretlen számról hívtak. De felvettem, mert hátha a bébiszitterkedésem miatt hívnak.

- Halló? - szóltam bele

- Halló! Samantha Taylor-ral beszélek? - kérdezte az ismeretlen hang

- Igen - válaszoltam egyszerűen

- A bébiszitter állás miatt hívlak, ezen a héten szombaton ráérsz?

- Persze - mondtam

- Akkor kérlek diktáld le a címedet, mi meg elvisszük a gyerekeket, mellesleg két kislányról van szó, de lehet, hogy a bátyjuk ugrik majd be értük

- Oké. Mondom a címet. - majd lediktáltam

- Köszönöm, szombaton visszük. A lányok neve Daisy és Phoebe. Szia!

- Jó napot - majd letettem...

Helló :).

Sziasztok!

Ez a blog, úgy történt, hogy véletelenül kitöröltem az ugyanezen a címen lévő blogomat ^^" Gondoltam elkezdem újra, csak most másról fog szólni. Szereplőimről képek is lesznek, egy szó, mint száz. Fejlettebb lesz. Amúgy ezt mellékesen írom, mert van még egy, szóval erre 3-4 naponta fognak jönni a részek... Arra meg 1-2 naponta, na, mindegy, Te most ezen a blogon jársz :) Először bemutatom a szereplőimet, képekkel. Majd a történetet :D Jó szórakozást!

 

Akkor a szereplők:

Sarah Elizabeth Taylor (Sarah)

Sarah egy 17 éves lány. Szülei elváltak, mikor 12 éves volt. Apukája börtönbe került, mivel megölte Sarah öccsét, mert mostani nevelőapjától volt. Sarah nagyon szerette, de tudja, hogy többé nem jön vissza. A nevelőapját (Tim) soha nem hívja apának, de imádja. Amikor még az apukájukat nem kapták el, vele költöztek el Londonba, régi lakhelyükről, Kanadából. Ebből egyértelműen lehet következtetni, hogy Sarah kanadai. Tim milliomos, így tudott Sarahanak és édesanyjának biztonságot nyújtani. Majd később Lolának is. Sarah csak ritkán használ sminket, akkor is csak mértékkel. Nem nagyon szeret énekelni, viszont a hangja az valami csodás. Játszik zongorá, gitáron, hegedűn és dobon. Meg egy kicsit tud fuvolázni. Imád néha csak lefeküdni az ágyára és bekapcsolni a zenét. Olyankor mindig elgondolkozik az életén, majd a végén ezer és ezer könnycsepp áztatja az arcát. De mindezek mellett egy művész lélek, rajzol és fest. Kétség kívűl gyönyörűen. Van egy kiskutyája is, a neve: Lilo. Egy aprócska chihuahua. Őt Tim-től kapta, és nagyon hálás miatta

 

Lola Carole Johnson (Lola)

Lola és Sarah - szinte - ikrek, ugyanis ugyanabban a kórházban, ugyan azon a napon - március 7. - születtek. Csak Lola két órás késéssel, és másik anyukától. a szülei 15 évesen kitették a szűrét, akkor utazott el Londonba és azóta él együtt Sarah-val, aki már nagyon régóta a legjobb barátnője. Lola eszmélet jó táncos. Minden álma, hogy találkozzon valami híres táncossal. Például Chachi Gonzales-szel, vagy akárkivel. Régebben járt tánciskolába, de befejezte, mert úgy döntött, hogy ő csinál egyet. Ami elég jól halad, talán. Kiskorában járt balett, hip-hop és társas táncokra, de már csak a hip-hop-nak él. De most ne a táncról beszéljünk. Lola még imád olvasni és rajzolni is. Ő egy aprócska kis csivának a gazdája. Őt Lily-nek hívják.25_32666_413030_982654f300353148a8540a83b39db0c8_5ee67f_301_large

 

Sarah anyukája - Rosalie Morgan (Rose)

Mit ér a 40 éves nő?

Ő Sarah anyukája. Nagyon fiatalos, pedig ő 41 éves. Nagyon sokat fest. Lánya az életében a legfontosabb. Művészként dolgozik - mily' meglepő. Nagyon szereti a férjét és a nevelt lányát is. (Nevelt lány alatt Lolát értem) Összesen 4 nyelven beszél, angolul, - nahát - spanyolul, franciául és olaszul.

 

Mike Nickolas Doyle

216107_510876975593445_1136035206_n_large

Sarah volt pasija. 2 éve szakítottak, de Mike nem tudja elfelejteni. Léptében-nyomában követi. Persze dögös, cuki, de megcsalta Sarah-t. 4 lánnyal is. Csak ágyba akarta vinni, de mivel nem sikerült neki, így próbálja visszaszerezni, ami nem jár sok sikerrel. Szeret dobolni és zenét hallgatni. Van két rotweillere. Sarah ezért zúgott bele.

Cleo Williams

Tumblr_m930jj1bgk1rbc7gwo1_500_large

Állandóan csúfolja Sarah-t és Lolát, de fogalma sincs, hogy miken ment keresztül. Csak azért szekálja, mert az ő apja gazadagabb, mint Tim. Egyszerre két pasija van. Vele is megcsalta Mike Sarah-t. Több beceneve is van, az egyik legjobb a Kétéltű.

A "bandája": Dorothy (Do), Melody (Mel), Ester (Es) és Becklera (Becky) [balról jobbra]302317_417473704956601_866265202_n_large

Timet és az 1D-t nem szándékozom bemutatni..

 

A történet/leírás pedig:

 

Sarah egy egyszerű kanadai lány volt, csak történt egy családi probléma. Szülei elválltak, öccse meghalt. Apukája börtönbe került. Ő pedig édesanyjával és nevelőapjával Londonba, majd csatlakozott hozzájuk legjobb barátnője is, Lola. Sarah úgy döntött, hogy kocsira akar pénzt keresni. Így bébiszitter állást vállal. Meg is hívják egy házhoz, de nem akármilyenhez. Louis Tomlinson hugaihoz. A gond az, hogy megismerkedik a bandával és két fiú is beleszeret. Vajon Sarah-nak sikerült majd választania? A kikosarazott túl fog tudni lépni a lányon? Ha ezek érdekelnek olvasd el és komizz!